Zőld Martzi

ZŐLD MARTZI

– a kényszerbetyár katasztrofális története –

Wándza Mihály víg játékát átdolgozta a Junion Csoport

„Betyár világ van, öcsém!” – mondták régen, és mondják sokszor ma is.
Történet 1817-ből, a betyárvilág kezdetéről, amely aztán eldurvult.

Szereplők:
Ficzere Béla, Horváth Ákos, Kálmánchelyi Zoltán,
Kassai László, Orosz Róbert, Parti Nóra, Veress Dóra

Jelmez: Kovács Andrea

Zene: Keleti András

Dramaturg: Sultz Sándor, Lovai Tibor

Rendezte: Koleszár Bazil Péter

“Réges -régen a hatalmas Rónaságban elharapódzott a betyárvilág. A jól szervezett birodalmi csapatokkal azonban egyenlőtlen harcokat vívtak. A Birodalom a végső leszámolásra készült a népet egyre inkább veszélyeztető betyárok – elsősorban Zőld Martzi és társa Betskereki ellen.A hatóságok szemében azért voltak szálkák, mert az egyszerű nép szerint – akik legyőzhetetlen hős ként tisztelték őket – csak a gazdagokat fosztogatták, riogatták, zargatták. Ha a betyárok nem is, de legendájuk azóta is elevenen él, és tartja a reményt, a jobb világot váró emberek szívében!…..”

Az előadást létrejöttét támogatta:

a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága

és a Színházi Dolgozók Szakszervezete

 

 

kultúra – visszhang

Zöld Martzi, a kényszerbetyár katasztrofális története a nagy magyar rónaság csodás háttérfüggönye előtt játszódik: van itt bárányfelhő, ringó búzatábla, gémeskút, ami kell. A Vidor Fesztiválon szereplő Junion Csoport produkcióját Koleszár Bazil Péter rendezte: Wándza Mihály (van-e, ki e nevet ismeri?) víg játékából Sultz Sándor és Lovai Tibor szabták át a történetet a társulatra. Zöld Marci és Becskereki tényleg kényszerbetyárok, leginkább kocsmában vagy a szeretőjükkel múlatnák az időt, de mit is tehetnének az országimázs parancsoló erejével szemben… Többszöri akasztás, többszöri tévesztés, kényszerű menekülés és az otthontalanságba öltöztetett otthonosság, azaz a váltakozó helyszíneken mutatott változatlanság: ez a cselekmény maga, amely a háttérfüggönnyel együtt csak hátterét adja a karikírozó, poentírozó, szellemes és jó ritmusú jeleneteknek.
Dőlünk a röhögéstől, a szereplők meg lubickolnak ebben – Ficzere Béla, Horváth Ákos, Kálmánchelyi Zoltán, Kassai László, Orosz Róbert és a különb-különb természetű tűzről pattant menyecskék szerepében Parti Nóra és Veress Dóra finom összjátékot ad elő, úgy tűnik, rendben van minden: a kényszer-betyárságnak még a nosztalgiája is ki van nevettetve.
Aztán a közepe tájt egyszer csak egy fantasztikus bohócszám üti fölül az egészet: a juhász és a kerekes kút duettje. A juhász belemászna a kútba, de beleesik, azazhogy csak majdnem, mert a csizmája még kilóg a peremén, de aztán belecsúszik, akkor viszont a keze jelenik meg a vödör láncán, már majdnem kikapaszkodik, de a lánc letekeredik, megint kilóg valami végtag, és megint eltűnik, hosszú perceken át nem ismétlődik egyetlen mozdulat sem, de már nem az akrobatikus tudásról, hanem a nemzeti szerencsétlenségről szól az egész – na, ezt a jelenetet megnézném még egyszer, úgy, hogy nem folyik a könnyem a röhögéstől.

ki
Vidor Fesztivál, Nyíregyháza, szeptember 5.
*****

Zőld Martzi

A kényszerbetyár katasztrofális történetét nézve először az elnagyolt díszletfestésen akad meg a szem: otromba, de ez koncepció. Ennek köszönhetően egyszer csak meg is tetszik, különösen, ha észrevesszük itt-ott az „apró” blikkfangokat.

Akasztófahumorral kezdődik a darab, de aztán úgy csavarodik, meg tekeredik a Zőld Martzi betyárlegény története, hogy már régen nem a katasztrófa köti le a figyelmünket, hanem a tanyavilágban élő plébános, a juhász, a gazdák és feleségeik hétköznapi kavarásai, pajzánkodásai.

A nagyjából 3×2 méteres színpadon egy egész Hortobágy elevenedik meg, külön életre kelnek a virtuális kutyák és bárányok, a hatalmas bajuszok, a kalapon fityegő madarak, a furkósbotok. Jók a harsány tréfák, a meghökkentő kiszólások, a juhász akrobatikus koreográfiája a kerekes kúttal pedig maga a földrengető szenzáció. A Junion Csoport által átdolgozott sztori keretes, de többet nem árulok el.

2006.02.14      szalkasaci

PestiEst